Kategória: Vajúdás – születés támogatás

“A stadionban tombolás van, ilyen rekord nem létezett.
És őrületben megtapsolják azt, aki korábban érkezett
A téren nagy várakozás van, mindenki órát nézeget,
Idegesen vár kedvesére, aki korábban érkezett.
Előbb toppantál be a zsúrba? Nem találják a készletet?
Torta, szendvics, lufik,… tyű bámul, aki korábban érkezett.

De mi van azzal, aki hip-hop korán kezdi az életet?!
És nem találka, zsúr vagy verseny, hová korábban érkezett.
Ilyenkor mentő szirénázik, nyomában utcák kéklenek,
Most viszik azt az újszülöttet, aki korábban érkezett.

Nem láttál ilyen kicsi lábat, kezet, fejet és kék szemet
Úgy hever itt, mint béka bébi, aki korábban érkezett.
A sok doktor, nővér szaladgál, jól tudják, hogy a léc rezeg,
Az életbe kell átpecázni azt, aki korábban érkezett,
Ki ugrott az anya melegből, nem védi páncél vértezett,
Körülveszik hőbuborékkal, azt, aki korábban érkezett,

Mi többiek mit is tehetnénk? Nyújtunk feléje két kezet,
Hadd nőjön később óriássá, aki korábban érkezett…”

(Lackfi János: Aki korábban érkezett)

Koraszülés esetén a koraszülő családoknak hirtelen és drámaian megváltozik az élethelyzete. A várandósság hirtelen véget ér, a baba törékenyebb, mint időre érkezésekor lenne, idegrendszere, teljes szervezete még a méhen belüli életre van csak felkészülve.

Az anyának is el kell gyászolnia a várandósságát, időre született gyermekét és alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. Ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy az édesanyát is körülvevő egészségügyi szakemberek támogassák őt abban, hogy maradjon a lehetőségeknek megfelelően minél többet a baba közelében, kezdje meg a szülést követően a fejést és tudatosítsa benne, hogy ő az egyetlen személy, aki tökéletes táplálékkal képes gyermekét ellátni éppen úgy, mint amikor még a szíve alatt hordta. És akkor még nem is beszéltünk az édesapákról, akik az esetek többségében még kevesebb támogatást kapnak, mint párjaik.

Azokon a koraszülött osztályokon, ahol megvan a kenguruzás lehetősége, a baba megkapja a biológiai norma szerinti gondoskodást. Mivel a legtöbb beavatkozás elvégezhető a szülő testén is, így remélhetőleg egyre több helyen lesz mód a folyamatos bőrkontaktus biztosítására a koraszülő családok számára.
Ilyenkor a baba pelenkában a szülő – legtöbbször az anya fedetlen mellkasán fekszik és a kihűlés ellen az anyával együtt, közös takaróval van betakarva. Ideálisan születésétől kezdve ebben a gondoskodásban részesül, azonban ha kevesebb bőrkontaktusban részesül, az is rengeteget jelenthet számára.
A kizárólagos szoptatás megvalósulása érdekében a koraszülő édesanyának meg kell tanulnia fejni, és támogatni kell őt abban, hogy minél gyakrabban fejhessen a megfelelő tejtermelés elérése érdekében. A kenguruzás során, a már szopni képes babák maguk tudják jelezni a szopási igényüket és fokozatosan a szondás/üveges táplálásról megtörténhet az átállás a kizárólagos szoptatásra.

Azok a babák, akik kenguru gondoskodásban részesültek, általában jobban gyarapodtak és hamarabb kerültek haza, mint a kenguruzás előnyeiben nem részesült sorstársaik.

A hazaadást követően az család mellől eltűnnek az addig biztonságot adó egészségügyi dolgozók, és immár egyedül, esetleg tágabb családi, baráti segítséggel kell szembenéznie a mindennapok szervezésével. Koraszülött babák esetében a kenguruzáshoz hasonló módon megvalósítható a baba bőrkontaktusban, később testkontaktusban tartása szövött hordozókendőben, kenguru kötésben vagy elöl, karikás kendőben. Ilyenkor a baba pontosan olyan módon tudja jelezni szopási igényét, mint korábban, és a kötés tulajdonságaiból adódóan nagyon hamar mellre tud kerülni, így elkerülhető lehet a kifáradásból adódó lassabb gyarapodás. Az anya mindennapos tevékenységei is könnyebben megvalósíthatóvá válnak, emiatt kompetenciája nő, mobilitása fokozódik. A baba arcocskájának ingerlése, az anyai mellkas baba általi érintése kedvező irányba befolyásolja a baba alvás-ébrenlét szabályozását”, segíti az anyát, hogy a mindennapi teendői elvégzése közben a baba számára minimalizálja a szeparációs stresszt.

Mielőtt erre a kérdésre nekilátnánk választ keresni, ejtenünk kell egy különleges hormonról, az oxitocinról.

Az oxitocin az agyalapi mirigy hormonja, melynek szerepét a vajúdásban a méh összehúzó hatásával együtt többnyire ismerik. Az oxitocin azonban ennél sokkal többet is tud. A szeretethormon ugyanis nem csak a méh izomzatára hat: a központi idegrendszerben is nagyon fontos szerepet játszik. Itt a lebomlása sokkal lassabb, mint a méh izomzatánál: míg ott két percen belül megfeleződik a mennyisége, addig az idegrendszerben fél óra is eltelik, mire lefeleződne a mennyisége.

Mire jó akkor?

Korábban említettem egy elnevezését: szeretethormon.
Az oxitocin felelős a “higgadjunk le, maradjunk együtt, egységben az erő” típusú viselkedésért veszélyhelyzetekben, a kötődésért, csökkenti a szorongást, a félelmet, csökkenti a depressziót, az antiszociális viselkedést, elősegíti a társas támasz nyújtását és fogadását és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy remek fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, valamint gyorsítja a sebgyógyulást. Örömtelivé teszi a társas együttlétet, közelséget és növeli a bizalmat.

A kulcs tehát a központi idegrendszer oxitocinja.

Mikor a baba megszületik, még sok szempontból nagyon kiszolgáltatott: védeni kell a kihűléstől, izomzata még gyenge, kommunikációja is elég kezdetleges, erősen rövidlátó- mégis bizonyos szempontokból nagyon kompetens személy.

A baba keresi az anyai mellet, képes eljutni oda, érdeklődik az emberi arc iránt, tud szopni, éber az első órában. Háborítatlan korai együttlétük során az édesanya és kisbabája között olyan érzelmi egymásra hangolódás veszi kezdetét, amely hosszú időn át olajozottabbá teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, sőt több generációra is hatása lehet.

Az anyával való bőr-kontaktus révén könnyebben stabilizálódik a baba testhőmérséklete, légzése, szívritmusa. A gyerek az anya baktériumaival talál­kozik, és mikor az előtejhez is hozzájut, azok ellen már a megfelelő védelmet is megkapja az anyai ellenanyagok formájában. Az anya mellkasán fekvő gyerek egyúttal az ismerős anyai szívhangot is hallja. A korai kontaktus után a szoptatás gyakoribb és hosszabb ideig tart, mint azok­nál az anya-gyerek párosoknál, ahol nem volt mód a korai együttlétre, ezáltal elősegítve a korai, illetve hosszabb szopás számos előnyét (Hotelling, 2007).

A korai kontaktus nem csak a babának kedvező. Az anyai szervezet természetesen termelődő oxitocin-szintjét emeli a bőr-kontaktus és a korai szopás, amitől a lepényi szak kedvezőbben (gyorsabban, kevesebb vérzéssel) zajlik. Több szeretethormon esetén az anyai mell hőmérséklete is magasabb, ami így természetes inkubátorként működhet. A tejbelövellés is megbízhatóbb, ha alkalma volt az újszülöttnek a korai szopásra. A gyerek számára létfontosságú „anyai” viselkedés (mothering) beindul, az ilyen anyák könnyebben találják meg az összhangot a babával, olajozottabban alakul ki az anya-gyerek kötődés, mint azoknál, akik egymástól távol töltik az első életórákat.

Állatkísérletekben vizsgálták, milyen hatással lehetnek az első idők az kölyök későbbi utódgondozására. Azt tapasztalták, hogy a kölykök olyan utódgondozási, szoptatási mintázatokat követtek (természetesen változatlan körülmények között) saját utódaiknál, mint amiben részük volt. Azok az anyák, akiknek magas oxitocinszintjük volt, szülés után hozzájuthattak kölykeikhez, sejtszinten is egy olyan mintázatot közvetítettek utódaiknak, ami nem csak későbbi utódgondozásukban, hanem stressztűrésükben is pozitívan befolyásolták őket.