Mit tud egy kisbaba, mikor megszületik?

Mielőtt erre a kérdésre nekilátnánk választ keresni, ejtenünk kell egy különleges hormonról, az oxitocinról.

Az oxitocin az agyalapi mirigy hormonja, melynek szerepét a vajúdásban a méh összehúzó hatásával együtt többnyire ismerik. Az oxitocin azonban ennél sokkal többet is tud. A szeretethormon ugyanis nem csak a méh izomzatára hat: a központi idegrendszerben is nagyon fontos szerepet játszik. Itt a lebomlása sokkal lassabb, mint a méh izomzatánál: míg ott két percen belül megfeleződik a mennyisége, addig az idegrendszerben fél óra is eltelik, mire lefeleződne a mennyisége.

Mire jó akkor?

Korábban említettem egy elnevezését: szeretethormon.
Az oxitocin felelős a “higgadjunk le, maradjunk együtt, egységben az erő” típusú viselkedésért veszélyhelyzetekben, a kötődésért, csökkenti a szorongást, a félelmet, csökkenti a depressziót, az antiszociális viselkedést, elősegíti a társas támasz nyújtását és fogadását és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy remek fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, valamint gyorsítja a sebgyógyulást. Örömtelivé teszi a társas együttlétet, közelséget és növeli a bizalmat.

A kulcs tehát a központi idegrendszer oxitocinja.

Mikor a baba megszületik, még sok szempontból nagyon kiszolgáltatott: védeni kell a kihűléstől, izomzata még gyenge, kommunikációja is elég kezdetleges, erősen rövidlátó- mégis bizonyos szempontokból nagyon kompetens személy.

A baba keresi az anyai mellet, képes eljutni oda, érdeklődik az emberi arc iránt, tud szopni, éber az első órában. Háborítatlan korai együttlétük során az édesanya és kisbabája között olyan érzelmi egymásra hangolódás veszi kezdetét, amely hosszú időn át olajozottabbá teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, sőt több generációra is hatása lehet.

Az anyával való bőr-kontaktus révén könnyebben stabilizálódik a baba testhőmérséklete, légzése, szívritmusa. A gyerek az anya baktériumaival talál­kozik, és mikor az előtejhez is hozzájut, azok ellen már a megfelelő védelmet is megkapja az anyai ellenanyagok formájában. Az anya mellkasán fekvő gyerek egyúttal az ismerős anyai szívhangot is hallja. A korai kontaktus után a szoptatás gyakoribb és hosszabb ideig tart, mint azok­nál az anya-gyerek párosoknál, ahol nem volt mód a korai együttlétre, ezáltal elősegítve a korai, illetve hosszabb szopás számos előnyét (Hotelling, 2007).

A korai kontaktus nem csak a babának kedvező. Az anyai szervezet természetesen termelődő oxitocin-szintjét emeli a bőr-kontaktus és a korai szopás, amitől a lepényi szak kedvezőbben (gyorsabban, kevesebb vérzéssel) zajlik. Több szeretethormon esetén az anyai mell hőmérséklete is magasabb, ami így természetes inkubátorként működhet. A tejbelövellés is megbízhatóbb, ha alkalma volt az újszülöttnek a korai szopásra. A gyerek számára létfontosságú „anyai” viselkedés (mothering) beindul, az ilyen anyák könnyebben találják meg az összhangot a babával, olajozottabban alakul ki az anya-gyerek kötődés, mint azoknál, akik egymástól távol töltik az első életórákat.

Állatkísérletekben vizsgálták, milyen hatással lehetnek az első idők az kölyök későbbi utódgondozására. Azt tapasztalták, hogy a kölykök olyan utódgondozási, szoptatási mintázatokat követtek (természetesen változatlan körülmények között) saját utódaiknál, mint amiben részük volt. Azok az anyák, akiknek magas oxitocinszintjük volt, szülés után hozzájuthattak kölykeikhez, sejtszinten is egy olyan mintázatot közvetítettek utódaiknak, ami nem csak későbbi utódgondozásukban, hanem stressztűrésükben is pozitívan befolyásolták őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük