Kategória: Kisgyermek a családban

A várandósság hosszú(nak tűnő) hónapjai után végre megérkezett.
A kisbaba megszületésével új korszak köszönt be a család életében. Mindenki boldog, a barátok és rokonok gratulálnak, sorra készülnek a fotók, mennek a hírhozó sms-ek.

Mindenkit érdekel a kicsi.

Az anya is meg van említve a hírekben: a baba és a mama jól vannak.

Ideális esetben ez így is van. Mégis, ilyenkor is komoly kihívások állnak az anya előtt, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (A baba adaptációjáról, az ő kompetenciáiról majd egy másik bejegyzésben mesélek)
Testi szinten is hatalmas változások történnek: a baba és méhlepény megszületik, az anya addigi hatalmas pocakja kiürül, a gerincet, medencét érő terhelés hirtelen megváltozik, a mellek felszabadulnak a tejtermelés gátlása alól és pár napon belül megjelenik a bőséges tej. Hormonkoktélok szabadulnak fel, segítik a kötődést anya és gyermeke között.
Megkezdődik a gyermekágyas időszak, mely a szülés utáni regeneráció időszakának tekinthető, mind fizikai, mind lelki téren.

A szülést követő időszakban az anyák lelkileg is sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Ennek hormonális okai is vannak, hiszen a várandósság alatt felépült hormonális rendszer most hirtelen, szinte zuhanásszerűen alakul vissza. Emellett a kisbaba ellátása állandó készenlétet igényel. A nap 24 órájában rendelkezésre kell állni, táplálni és ellátni az újszülöttet. Nem kis feladat ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy érzelmileg is mennyi mindent él át ilyenkor egy nő. A szülés élményének feldolgozása mellett a gyermekért érzett aggodalom és felelősségérzet is leköti az anya energiáit. Már gyakorlottnak mondható, többgyermekes anyák is rendre végigjárják ezt az érzelmi hullámvasutazós időszakot, bizonytalanok lehetnek új szerepükben – megbirkózom majd a több gyermekkel járó megsokasodott feladatokkal? Tudok vajon olyan jó anyja lenni a gyermekeimnek, mint szeretnék?

Fizikai szinten a méhet érintő változások a leglátványosabbak, ugyanis annak tömege az első 7 nap alatt körülbelül a felére, 14 nap alatt a negyedrészére csökken. A méh belső felszíne pedig a méhlepény megszületése után egy nagy sebhelyet képez, amely a gyermekágyban gyógyul, miközben a gyermekágyi folyás (lochia) tart. Ez a folyás alvadt és folyékony vérből, a méh nyálkahártyáinak elzsírosodott sejtjeiből áll. A lochia az első 2-3 napon át véres, azután haloványabb, hígabb, vizesebb s a 10. naptól kezdve sárgásfehéres lehet. De néha a 2. hét után is véresebb lehet amennyiben az anya túl keveset pihen, túlterheli magát. A placenta helyénél gyorsabban gyógyulnak azok a sérülések, amelyek olykor a szülésnél a méh száján, a hüvelyben vagy gáton keletkeznek. A regenerációt gyorsítja a gyakori szoptatás, a babával való sok testkontaktus, mely a méh összehúzódását segítő oxitocin felszabadulását segíti elő.

Mit tehet ilyenkor a család és a barátok?

Az időszak megnevezése is beszédes: gyemekÁGY. Eleink ilyenkor hat héten keresztül a kicsivel az ágyban feküdtek, a tágabb család, a rokonság látta el az asszonyt és családját, komatálat hoztak, felsepertek, mindig, amire épp szükség volt, hogy az anya mihamarabb felépüljön szülés után.

Ma sincs ez másként. Az anyának fizikailag és lelkileg is nyugalomra, pihenésre van szüksége. Meleg, szerető, támogató környezetre, ahol megerősítik őt anyai kompetenciájában: tehát nem az a jó segítség, ahol a segítő kiveszi a gyermeket az anya karjai közül és anélkül megmondja neki, mit hogyan kell csinálnia, hogy azt bárki kérdezte volna, hanem ahol segítik az anya útját saját anyaságának megélésében. Sokat jelenthet az elfogadó, ítélkezés nélküli meghallgatás, a házimunkák mosolygós elvégzése, a család tápláló és egészséges ételekkel való ellátása, több gyerek esetén a nagyobbakkal való foglalkozás, játék, séta… Összefoglalva: ebben az érzékeny időszakban is akkor segítünk jól, ha úgy és olyan segítséget nyújtunk, amilyet és amennyit az anya igényel.

Ha megválaszoljuk ezt a kérdést, akkor onnantól azt is tudjuk nagyjából, hogy mi az, amit érdemes beszereznünk, és mi az amit tökéletesen felesleges.
Mikor egy kisbaba megszületik, leginkább a szüleire van szüksége. Szerencsére ez a legtöbb esetben adott.

Táplálás:
A baba táplálásához sincs szükség másra, mint két egészséges mellre, ami szépen a baba igényei szerint megtermeli a szükséges tejmennyiséget. Amennyiben az édesanya aggódik, elbizonytalanodik, hogy kisbabája elegendő táplálékhoz jut-e, miközben őt igény szerint szoptatja, vagy a szoptatás valami egyéb okból kifolyólag problémába ütközik, érdemes megkeresni egy laktációs tanácsadót, aki személyre-családra szabottan felméri, elemzi a kérdést és tanácsot ad a megoldásra. Ha a baba mindig megkapja az édesanyja mellét, amikor kéri és addig szopizhat, ameddig ő szeretné, akkor ritka, hogy ujjszopás alakulna ki, hiszen minden szopási igényét kielégítheti az anyamellen. (Ennek megfelelően a baba születése előtt beszerzett cumisüvegekre, nyugtatócumikra, tápszerekre egyszerűen semmi szükség!)

Popsiravaló:
Ha a család nem szeretné pelenka nélkül felnevelni a gyermeket (igen, erre is létezik nevesített módszer: elimination communication EC, később én is írok majd róla), akkor bizony pelenkára szükség van. Dönthetünk úgy, hogy eldobható pelenkákat használunk, de ma már léteznek nagyon kényelmesen kezelhető mosható pelenkák is, amik sem a baba bőrét, sem környezetünket nem terhelik olyan mértékben, mint az eldobható társaik. Lehet a két módszert kombinálni is.

Ruházat:
Egy átlagos magyarországi csecsemő 56-os ruhamérettel rendelkezik születésekor. Ennek megfelelően ez szokott lenni az első ruhakészlet mérete, amit beszerzünk nekik (kivéve, ha tudjuk előre, hogy sokkal kisebb vagy nagyobb lesz a baba). Ami minden kisbabának jól jöhet: 5-6 hosszú ujjú body, 3-4 kantáros rugdalózó – ebből érdemes alapból egy mérettel nagyobbat venni, mert pillanatok alatt ki tudják nőni, sapka, két-három pár zokni, téli babáknak kiskabát, vagy egy vékony overall, egy-két harisnya. Ezeket a ruhácskákat ha lehet, érdemesebb használtan beszerezni, ugyanis annyira rövid ideig kellenek, hogy egy gyerek képtelen elhordani őket.

Alvás:
Ha a család úgy érzi, akkor itt nincs szükség semmire, maximum egy kis hálózsákra. A biztonságos együttalvás feltételeiről Dr. William Sears könyvében (Éjszakai gondoskodás) olvashattok bővebben. Ha nem szeretnétek együtt aludni a kisbabával, akkor szükség lesz egy kiságyra, benne egy martraccal, két lepedőre és ha nem hálózsákot használtok, akkor takaróra is szükség lesz. A kisbaba féléves koráig a bölcsőhalál elkerülése érdekében mindenképp az egy szobában alvást ajánljuk!

Közlekedés:
egy megfelelő szövésű és hosszúságú hordozókendő vagy karikás kendő és egy hordozási tanácsadás. Ha olyan helyen lakunk, ahol ésszerűen használható, akkor egy babakocsi, de ezt is érdemes kölcsönbe vagy használtan beszerezni, mert nem minden baba viseli könnyedén azt a távolságot, ami az édesanyjától elválasztja.

Mindenféle egyéb:
tetrapelusok – 20 db is elkél egy kisbabás háztartásban még akkor is, ha nem a fenekét csomagoljuk bele, kis takaró, biztonsági babahordozó ha autóval is közlekedtek várhatóan.
Kiskád – amennyiben nincs fürdőkád a lakásban, bár babák zuhanyozni is nagyon szeretnek, ha édesanyjuk vagy édesapjuk bőréhez simulhatnak közben
Köldökápoló szerek – ezt és a popsikrémet általában a gyerekorvos fogja felírni.
Az édesanya számára ha a kedv és a keret engedi, a kényelmes szoptatáshoz jól jöhet a szoptatós párna, mellbimbó ápoláshoz lanolin (Gyapjú allergiások számára nem jó! és itt is érdemes a gyógyszertárban körülnézni, cera lanae néven lehet kapni fillérekért szemben az azonos összetevőjű márkás mellbimbókrémekkel.)
Törülközőkre nincs külön szükség: a kisbaba számára tökéletesen megfelelnek a család korábbi törülközői is.

Elhangozhat ez a pár mondat akár nagycsaládi körben, játszótéren és bizony az ember hajlamos ilyenkor a sokszor ébredő babájával a karjában azt gondolni, hogy ő tolhatott el valamit.

Nos, megsúgom, a legtöbb gyerek a játszótéren alussza át egyedül az éjszakát. Esetleg idősebb rokonok jelenlétében, de éjjel, otthon lényegesen ritkább az éjszakát átalvó gyerek jelensége, mint gondolnánk.

Mikor az emberi faj kialakult, a magárahagyottság, a hosszabb időben való távollét a szülőktől/ gondozó személytől maga volt egy kisbaba számára a halálos ítélet. Az a csecsemő, aki nem jelezte a szüleinek elég határozottan a szükségleteit, nem bizonyult életképesnek és elpusztult. Később, a gyermek fejlődésével vannak ébredősebb és kevésbé ébredős időszakok. Ébredősek, mikor a baba mozgásfejlődése intenzívebbé válik, ha fogzik, ha beteg, ha a családban valami változás történik, és ugyanúgy zaklatottabbak az éjszakák, ha valamiért a nappalok is zaklatottabbak. És akkor az egyéni temperamentumbeli különbségeket nem is említettem. Azt is fontos tudni, hogy az újszülöttek alvásciklusa körülbelül fele olyan hosszú, mint egy felnőtté, ami megint komoly kihívást jelenthet a szülőknek.

Ha ezzel a szemmel nézzük éjszakánként időről időre felébredő kisbabánk alvási szokásait, érthetővé és elfogadhatóvá válik az éjszakai ügyelet. Igen ám, de ez nem teszi kevésbé fárasztóvá. Mi az, amit szülőként a saját jólétünkért tehetünk úgy, hogy közben gyermekünk is a lehető legjobb gondoskodást kapja tőlünk éjjel-nappal?

– pihenjünk amennyit csak lehet: ha a baba elaludt, ne a háztartásnak essünk neki, próbáljunk mi is aludni, szervezzünk ki a feladatokból amennyit csak lehet

– szoptassunk igény szerint: ha a baba igényeire pontosan és azonnal reagálunk, kevesebb stressz éri mind őt, mind minket, ami nem csupán a tejtermelésnek és a szülői kompetenciaérzetnek, de az alvásnak is jót tesz

– hordozzuk a babát – a testközelben, a kendő ölelő melegében mozgás közben a babák jelentős része remekül tud aludni nappal is – ez segíthet minket a mindennapi teendők elvégzésében, a közlekedésben, lehetőséget biztosít egy kis kimozdulásra

– ha a biztonságos együttalvás feltételei adottak, és saját előzetes elképzeléseink is engedik, aludjunk együtt a babával. Így nem csak összehangolódik az anya és a baba alvásciklusa, de a testközelség miatt az éjszakai szoptatások is könnyebben kezelhetővé válnak: nem kell az addigra már síró babát teljesen felébredve megnyugtatni, álomba szoptatni, megvárni, ébren! hogy a pici elég mélyen aludjon, hogy le lehessen tenni a kiságyba, majd visszatérni elaludni. Együttalvás esetén a baba első jelzéseire közel lehet őt húzni magunkhoz, ahol félálomban meg lehet szoptatni, és aludni vele tovább.

– érdemes elsajátítani valamilyen relaxációs módszert, amivel a mindennapok stressz-szintjét kezelhetőbbé tehetjük.

Mivel a picik éretlen idegrendszere még nem képes magától alvásra alkalmassá csillapodni, így nagyon fontos, hogy segítsük elalvásukat. Legtöbbször szoptatás közben maguktól elalszanak – ennek élettani hátterét ismerjük, teljesen normális jelenség! – használjuk ki ezt a lehetőséget és ne hallgassunk azokra, akik óva intenek a szoptatással való altatástól. (Nem kell a babákat megtanítani aludni, nem is lehet – az alvástréningekkel maximum a szükségleteik jelzéséről lehet leszoktatni őket, ami viszont többet árt, mint használ, hiszen az elválás stressze a magárahagyottság reménytelenségével párosul) A fények tompításával, rituálék bevezetésével sok sok türelemmel előbb-utóbb minden álmos babát el lehet altatni.